Miért hagy abba valaki a beszélgetést veled, amikor mérges? A válasz a pszichológia szerint

Ha a válaszod igen, nem vagy egyedül. Senki sem menekülhet a veszekedés utáni kínos csend világából, és hidd el, ennél a hallgatásnál sokkal több rejlik, mint egy egyszerű hiszti.

Miért hallgatunk, amikor vitázunk?

Tucatnyi történetet hallottam már rendelőmben párokról, barátokról vagy munkatársakról, akik egy kisebb konfliktus után úgy döntenek, hogy lekapcsolják a rádiót, és némára állítják a levegőt. De vajon elgondolkodtál már azon, hogy ez a csend béke vagy hidegháború? Itt lép színre a híres „jobb nem beszélni, amíg el nem múlik”. Sokszor úgy takargatjuk az érzelmeinket, mint aki egy lyukas zoknit rejteget: remélve, hogy senki sem veszi észre.

A pszichológia azt mondja, hogy egy konfliktus után néha úgy érezzük, a csend megvéd minket egy nagyobb sérüléstől. Olyan, mintha megnyomnánk a videojáték szünet gombját, mert levegőt kell vennünk. Ez egy száz százalékban emberi védekező mechanizmus. De vigyázz: túlzott használata veszélyes fegyverré is válhat.

Dühös vagy? Ez a japán technika segít ellazulni

Csend: pajzs vagy kard?

Itt bonyolódik a helyzet! Egyesek csak arra használják a csendet, hogy lehűtsék a helyzetet, de mások büntetésként alkalmazzák ezt a nyugalmat: „Nem beszélek veled, hogy tanulj belőle.” A híres „jégcsapda” másik felet kérdésekkel töltheti meg a fejét: „Olyan súlyos volt, amit tettem?” „Miért szakította meg így a kommunikációt?”

Rendelőmben láttam olyan embereket, különösen azokat, akik alacsony frusztrációtűréssel vagy nehézséggel kezelik a haragot, hogy a csendet a komfortzónájukká alakítják. És bár az életkor kevésbé számít, néha olyan, mintha tinédzser dráma játszódna felnőtt testekben, nem gondolod?

Az érzelmek irányítanak

Mondd csak, ismerős az az érzés, amikor lefagysz, mert nem tudod, mit mondj egy kínos pillanat után? Sokan nem tanulták meg szavakba önteni a bosszúságukat, így veszély esetén elnémulnak, mint aki kikapcsolja a tévét. De az igazság az, hogy a csend mögött bizonytalanság, elutasítástól való félelem vagy egyszerűen az állhat, hogy nem tudják, mit kezdjenek a haraggal.

Egy érdekes adat: a keleti kultúrákban a csendet néha a bölcsesség vagy önkontroll jeleként értékelik, míg a nyugaton inkább büntetéshez vagy megvetéshez társítjuk. Ugyanaz a szünet, két külön film!

Törjük meg a kört: beszélj, még ha remeg is a hangod

Mindig azt mondom a pácienseimnek: a csend nem old meg semmit, csak meghosszabbítja a rejtélyt. Nem gondoltál még arra, hogy talán a másik fél sem tudja, miért hallgattál el? Az asszertív kommunikáció a legjobb ellenszere a némaság mérgének. Emlékszem, egyszer egy vállalati konfliktuskezelési előadáson egy résztvevő bevallotta, hogy napokig némán maradt, míg meg nem tanult két dolgot, ami megváltoztatta a helyzetet: beszélni, amikor a belső vihar már enyhült... és őszintén elmondani, hogyan érintette a konfliktus.

Mi lenne, ha kikapcsolnád a csend riasztóját, és megpróbálnál szavakat használni, még ha ügyetlenek is, még ha remeg is a hangod? Próbáld ki legközelebb. Mondd el a másiknak, hogyan érezted magad a konfliktus miatt. Látni fogod, hogy sokszor csak a meghallgatás és a meghallgatottság a legjobb út a híd újjáépítéséhez.

Megpróbáljuk? Végül is, még a csendnek is lejár a szavatossága. És te, tudod már, mit szeretnél mondani, amikor véget ér a némaság?