- A folytonos elfoglaltság csapdája
- Ne túlozz túl a feladatokban
- Mindig elfoglaltnak lenni büszkesége
Kövess engem a Pinterest!
En egy folyamatosan változó világban, ahol a mindennapi zajnak úgy tűnik, sosem lesz vége, a "mindig elfoglaltnak lenni" kultúrája mélyen gyökerezett társadalmunkban.
Ez az aktivitások, kötelezettségek és felelősségek örvénye úgy érezhetjük, hogy teljes mértékben élünk, de milyen áron? Az állandóan aktívnak maradás nyomása arra késztethet bennünket, hogy figyelmen kívül hagyjuk testünk és elménk jeleit, s arra késztessen, hogy elgondolkodjunk boldogságunk és jólétünk igazi lényegén.
A folytonos elfoglaltság csapdája
Az én gyakorlatomban aggasztó tendenciát figyeltem meg: a mindig elfoglaltnak lenni való dicsőítését. Élénken emlékszem egy páciensre, akit Danielnek fogok nevezni, akinek története tökéletesen illusztrálja ezt a jelenséget. Daniel egy sikeres szakember volt, karrierje felfelé ívelt, és aktív társadalmi élete volt. Azonban az állandóan zsúfolt naptárja és folyamatos sikerei mögött egy kevésbé ragyogó valóság rejtőzött.
Szekcióink során Daniel megosztotta, hogyan vezetett az állandó elfoglaltság iránti szükséglete őt krónikus kimerültség állapotába. Naptára annyira tele volt, hogy alig maradt ideje saját érzelmeivel való foglalkozásra vagy igazán élvezni az élet leginkább egyszerű részeit.
„Mintha automatikusan működnék”, vallotta be egyszer. És itt volt a probléma lényege: Daniel annyira arra koncentrált, hogy többet tegyen és legyen több, hogy elvesztette a kapcsolatot önmagával és a valóban értelmet adó dolgokkal az életében.
Pszichológiai szempontból ez a minta aggasztóan gyakori és veszélyes. Az állandó elfoglaltság nemcsak csökkenti képességünket az élvezetekre a jelenben, hanem arra is rávezethet, hogy figyelmen kívül hagyjuk testünk és elménk fontos jeleit, amelyek fáradtságot vagy stresszt jeleznek. Ez súlyos problémákat okozhat, mint például szorongás, depresszió, sőt még fizikai betegségek is.
Daniellel végzett terápiás munka során elkezdtük azonosítani azokat a területeket, ahol csökkentheti a felesleges kötelezettségeket és időt szentelhet olyan tevékenységeknek, amelyek valóban személyes elégedettséget és mentális pihenést nyújtanak neki. Lassan megtanulta értékelni a csend pillanatait éppúgy, mint a szakmai sikereit.
Az ő története erőteljes emlékeztető mindannyiunk számára az időnk egyensúlyozásának fontosságáról az elvárások és az öngondoskodás között. Az állandó elfoglaltságban való élet nemcsak károsítja jólétünket; meg is foszt minket attól az örömtől, hogy teljesen átéljük minden pillanatot.
Így hát arra buzdítalak, hogy elgondolkodj: Valóban éled az életedet, vagy egyszerűen csak túléled egy végtelen teendőlista közepette? Ne felejtsük el, hogy kevesebbet dolgozni pont az lehet, amire szükségünk van ahhoz, hogy mélyen kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és javítsuk az életminőségünket.
Ne túlozz túl a feladatokban
Az napjainkban úgy tűnik, mintha egy olyan versenyen veszünk részt, ahol a fődíj az, hogy ki rendelkezik a legnagyobb egóval.
Mindenki megpróbálja bebizonyítani, mennyi terhet cipel magán.
Ki van tele a legtöbb feladattal? Ki él állandó forgatagban? Ki viseli a legtöbb aggodalmat? A győzelem érzése fontosságot kölcsönöz nekünk. Azonban ennek a versenynek a megnyerése hasonló ahhoz, mint amikor egy extrém étkezési kihívást teljesítesz: hatalmas mennyiségű ételt fogyasztasz rövid idő alatt, és egyidejűleg büszke és rosszul érzed magad.
Felteszek egy kérdést: Emlékszel, mikor volt legutóbb, hogy leírtad magad vagy hallottál valakit azt mondani, hogy „elfoglalt, de jól van”, amikor megkérdezted, hogy mi újság? Ez a válasz úgy tűnik, nagyobb fontosságot és érdeklődést kölcsönöz számunkra, mint egy egyszerű „jól vagyok”, és beismerem, hogy én is beleestem ebbe a mintába.
Idővel ez szokássá vált. A munka és a magánélet közötti örvénylés folyamatosan elfoglaltnak jelöl téged.
Ha megosztod a terheidet egy baráttal, valószínűleg megértést fogsz kapni tőle.
Először a helyzet nyomasztó lehet, és álmodozol a kötelezettségektől mentes nyugalom felé történő menekülésről.
Azonban nagy kapacitással rendelkezünk az alkalmazkodásra; a nyomás alatt a lelkünk megerősödik, majdnem az érintetlenség határáig a tiszta hatékonyság által.
A mindennapi tumultus ellenére sikerül teljesítened az elvárásaidat, alig néhány idő múlásának jeleit mutatva - néhány ősz hajszál itt-ott.
Gratulálok! Tapasztalsz ennyi megkönnyebbülést és személyes elégedettséget.
És utána mi? Amikor végre a követelmények csökkennek, rövid ideig élvezheted a fent említett nyugalmat. De ez a nyugodt érzés múlékony.
Most már más vagy.
A sok kihívást legyőzve ezekben az intenzív időszakokban azt érzed, hogy valami hiányzik, amikor minden lecsillapodik.
Ha megkérdezel egy ismerőst, hogy mi újság, és azt válaszolja, hogy „elfoglalt, de jól van”, lehet, hogy elkezded azt gondolni, hogy új feladatokat kellene vállalnod, tévesen hihetve, hogy az értéked attól függ, mennyire elfoglalt vagy. Így újra elindítod az végtelen ciklust.
Bár ez a tempó stresszesnek tűnhet, valami belül meg van győződve a jelentőségéről.
Mindig elfoglaltnak lenni büszkesége
Az aggasztó, hogy milyen mélyen belemerültünk abba a ciklusba, amelyben napjainkat tevékenységekkel töltjük.
Örülnünk kellene-e annak, hogy a napirendünk annyira tele van, hogy alig tudunk időt szánni szeretteinkre? Ha kizárólag a kötelezettségekre összpontosítunk, elfelejtve valódi szenvedélyeinket, megéri az az érzés, hogy fontosak vagyunk? Gyakran azt tanácsolják, hogy fogadjuk el az összes munkajavaslatot, amelyekkel találkozunk. De ez a tanács csak azoknak működik, akiknek végtelen idejük van minden egyes projektbe befektetni.
Számunkra lényeges tudni, hogy mit szeretnénk először elérni.
Nem minden lehetőség érdemes figyelmünkre. Néha szükséges elutasítani a jó dolgokat annak érdekében, hogy helyet adjunk a kiválónak.
Ezekben a bezártság idején ideális lenne egy szünetet tartani, hogy átgondoljuk, mi az, amit igazán értékelünk, és rendezzük prioritásainkat.
Ha még nem szántál időt arra, hogy magadban elmélkedj és meghatározd vágyaidat, arra ösztönzöm, hogy tedd meg.
Áldozz legalább 30 percet arra, hogy meditálj vágyaidról és életcéljaidról.
Azután tekintsd át a teendők listádat.
Hány feladat visz valóban közelebb az álmaidhoz? És hány olyan, ami csak időtöltés, és semmilyen előnyt nem nyújt? Lényeges megkérdőjeleznünk az okot az átgondolatlanul nagy munkateherünk mögött.
A gazdasági szükség miatt tesszük ezt? Attól félünk, hogy szakmailag relevanciát veszítünk, ha nem mondunk nemet? A megbecsülést keresünk, vagy menekülünk attól a ténytől, hogy nem ismerjük igazi célunkat, és ez elégedetlenséget okoz? Legyünk őszinték magunkhoz most.
Vizsgáljuk meg mindennapi tevékenységeinket, és különböztessük meg azokat, amelyek valóban hozzájárulnak az ideáljainkhoz, és azokat, amelyek csak időt rabolnak, anélkül, hogy bármilyen értéket adnának.
Azzal, hogy megtagadjuk magunktól a jelentéktelen vagy személyes érdekeinktől távol eső feladatokat, több időt szabadítunk fel arra, ami valóban jelentőséggel bír számunkra.
Az idő felbecsülhetetlen és pótolhatatlan; ez az egyik legértékesebb erőforrás, amivel rendelkezünk.
Használjuk ki minden pillanatot a legteljesebb mértékben.
Iratkozzon fel az ingyenes heti horoszkópra
Bak Bika Halak Ikrek Kos Mérleg Nyilas Oroszlán Rák Skorpió Szűz Vízöntő