Születési válság: Egy gyerekek nélküli világ felé tartunk?

Mi történt? Meguntuk a pelenkákat, vagy egyszerűen elfoglaltabbak vagyunk a sorozatok nézésével?

Az igazság az, hogy ez a változás nem csupán statisztikai érdekesség; a 21. század legmélyebb demográfiai változásaként körvonalazódik.

Mi történik?

A Washingtoni Egyetem Egészségügyi Metrikák és Értékelések Intézete a The Lancetben megjelent tanulmányában azt javasolja, hogy szinte minden ország népessége csökkenésével néz szembe a század végére.

Japán, például, a 2100-ra a lakosságának felére csökkenhet. Képzeljék el, milyen lenne egy baseball-mérkőzés Tokióban, ahol több robot van, mint ember!

Az öregedés: csapda vagy előny?

A számítás világos: kevesebb születés és több nagyszülő. A század végére a 80 év felettiek száma elérheti a születések számát. Készen állunk egy gyerekek nélküli világra? A válasz nem olyan egyszerű.

Míg egyesek csak problémákat látnak, mások, mint Rafael Rofman a CIPPEC-től, úgy vélik, hogy vannak lehetőségek: ha befektetünk az oktatásba és a készségekbe, fejlettebb országokká válhatunk.

De ha így folytatjuk, úgy végzünk, mint a Titanic, mentőcsónakok nélkül.

Miért kisebbek a családok?

A nők ma inkább tanulni és dolgozni választanak, mielőtt családot alapítanak. A városiasodás szintén szerepet játszik: kevesebb tér, kevesebb gyerek. Karen Guzzo, a North Carolina-i Egyetem munkatársa megemlíti, hogy a globalizáció és a munkahelyi változások megváltoztatták a felnőtté válás útját, arra ösztönözve a fiatalokat, hogy városokba költözzenek, többet tanuljanak, és ezzel egyidejűleg késleltessék a szülőséget.

Sarah Hayford, az Ohio Állami Egyetem munkatársa emlékeztet minket arra, hogy a születési arány drámai csökkenése 2008 körül kezdődött, a Nagy Recesszió idején. Úgy tűnik, hogy az egyéni prioritások nem változtak meg annyira, mint a körülöttük lévő gazdasági feltételek.

Kicsoda szeretne gyereket, amikor még egy normális kávét sem tudsz találni sorban állás nélkül?

És most mi jön?

A születési arány csökkenése látszólag visszafordíthatatlan. A születési politikák megpróbálták megváltoztatni ezt a tendenciát, de szerény eredményekkel. De nem minden elveszett. Rofman azt javasolja, hogy ahelyett, hogy megpróbálnánk visszafordítani a elkerülhetetlent, alkalmazkodnunk kell ehhez az új kontextushoz, és a jövő generációk életminőségének javítására kell összpontosítanunk.

Mindazonáltal az hatás érezhető lesz: kevesebb dolgozó, több nagyszülő, aki gondozást igényel, és egy gazdaság, amelynek újra kell találnia magát. A mesterséges intelligencia és az automatizálás elveszítheti a munkahelyeket, de olyan területek, mint az idősek gondozása, továbbra is emberi kezeket fognak igényelni. Készen állunk egy olyan világra, ahol az idősek gondozása fontosabb, mint valaha?

A kulcs az innovációban és a szolidaritásban rejlik. Újra kell gondolnunk, hogyan finanszírozzuk a nyugdíjakat és az egészségügyi szükségleteket egy olyan világban, ahol kevesebb gyermek van. Ez nem csupán számok kérdése; ez a jövő kérdése.

Készen állunk a szembenézésre? Vagy továbbra is a kanapéról nézzük, ahogy a világ változik? Csak az idő fogja megmondani.