Kerüld el az önkárosítást ezekkel a hatékony tanácsokkal

Ezért az egyszerűen csak azt mondani a tükör előtt, hogy "szeretem magam" nem elegendő ahhoz, hogy megváltoztassuk ezeket a pusztító mintákat.

Önmagunk akadályozása legyőzése a céljaink eléréséért

Gyakran anélkül, hogy észrevennénk, mi magunk gördítünk akadályokat a céljaink felé vezető úton.

Cselekedeteink és viselkedési mintáink lehetnek saját botlásaink okozói.

Képzeld el azt az embert, aki veleszületett tehetséggel rendelkezik a futáshoz, egy természetes atlétával.

Áldozatos munkával és edzéssel kiváló sprinterré válik.

Azonban elérkezvén a döntő pillanathoz a versenyen, amikor lehetősége van ragyogni és győzni, a kudarc félelme megbénítja. Ahelyett, hogy a legjobbat adná, saját útjára akadályokat kezd építeni.

Magas és szinte leküzdhetetlen akadályokat emelve maga elé.

Ez egy tiszta példa az önsabotázs jelenségére.

Minden olyan cselekedetben, ahol saját magunkat gátoljuk, mindig jelen van valami: az önértékelés hiánya és az érzelmi fájdalomtól való félelem.

Az elutasítás, a negatív kritikák és az elégtelennek tartás félelme akadályozhatja személyes és szakmai fejlődésünket.

Ha attól félsz, hogy a partnered megbánt vagy elhagy, könnyen előre véget vetheted a kapcsolatnak, anélkül hogy valódi esélyt adnál neki. Ennek a viselkedésnek az oka az, hogy védekezni próbálsz egy esetleg nagyobb fájdalmat okozó lehetséges jövőbeli seb ellen.

Kritikus fontosságú megérteni, hogy az önsabotázs egyaránt tükrözheti bizonytalanságainkat és mélyen gyökerező félelmeinket; ezekre való hajlamainkkal azokat akadályozzuk meg, hogy személyes és szakmai céljaink felé haladjunk.

Tanuljunk meg nagyobb mértékben bízni belső képességeinkben, szembenézni bátran a kihívásokkal anélkül, hogy a kudarc félelme uralkodna rajtunk; csak így tudunk folyamatosan fejlődni és elérni a vágyott sikerek csúcsait.

Az önmegsemmisítés felé vezethet minket, ha túlzott erőfeszítést teszünk mások lenyűgözésére

Az öndestroyerizálás önfelborításon keresztül gyökerezhet abban a vágyban, hogy pozitív hatást gyakoroljunk másokra.

Néhányan azért küzdenek, hogy megszerezzék azoknak az embereknek az figyelmét és csodálatát, akiket értékelnek, még saját lényegüket is átalakítva, elveszítve önmagukat a próbálkozásban.

Ez az öndestroyerizáló hozzáállás figyelmen kívül hagyja a mások által nyújtott valódi szeretetet, inkább a külső elvárások kielégítését részesíti előnyben.

Ez a mentalitás akadályozhatja a változást is.

Néha néhány embert áldozatnak érez saját körülményeinek és magának az életnek, aktívan elutasítva bármilyen hasznos változást.

A problémától való távolodást választják, tagadva a meglévő lehetséges megoldásokat.

Cselekedeteik állandóan a valóság tagadását tükrözik.

Másrészt vannak, akik egyszerűen nem tudják, merre tartson az életük.

Ez az bizonytalanság nem idegen vagy szokatlan.

Valójában sokan szembenézünk ezzel a belső kétségekkel, válaszokat keresve önmagunkban, miközben célokat tűzünk ki és keményen dolgozunk azok eléréséért.

Azonban azok, akik elakadnak az öndestroyerizáló mintákban, külső irányításra lehetnek szükségük személyes döntéseik meghatározásához.

Előfordulhat, hogy mások által rájuk kényszerített célokat és ideálokat követnek, vagy várják, hogy valaki más hajtsa végre a szükséges intézkedéseket az áhított élet felépítéséhez anélkül, hogy valóban személyes erőfeszítést tennének.

Ez a viselkedés jelentősen korlátozza és gátolja a növekedésüket.

Az elutasítás és a kudarc félelme általában ezeknek a viselkedések mögött húzódik.

Inkább menekülnek saját döntéseik súlya elől, másoknak engedve, hogy irányítsák az életüket.

Nem értik, hogy ez a korlátozó gondolkodásmód mennyire megakadályozza őket abban, hogy teljes mértékben kifejlesszék kreativitásukat, innovációjukat és egyedi képességeiket.

Ennek a tendenciának felismerése alapvető fontosságú annak leküzdésében, és ezzel jelentősen javíthatjuk életminőségünket.

Önkárosító cselekedetek: Akadályok, amelyeket magunk állítunk az útjába a sikernek

Az önszabotázs cselekedete akadályt jelent, amit mi magunk építünk fel, megakadályozva magunkat abban, hogy maximálisan kihasználjuk képességeinket.

Valaha is azt kérdezted magadtól, miért korlátozzák magukat néhány emberek és miért nem érik el a sikert? Gyakran azért, mert félnek saját döntéseik következményeitől.

Vegyünk egy általános analógiát, hogyan tudnánk elmozdítani valamit, ha az nincs a látókörünkben? Azok számára, akik önszabotázást végeznek, ők azok az láthatatlan tárgyak.

Ez a viselkedés általában gyökerezik a gyermekkorban. Ebben a formálódó szakaszban a családtagok és közel álló barátok véleményei kezdenek formálni, hogy hogyan látjuk önmagunkat.

Ahogy idősödünk, bár ezek a személyek eltűnhetnek a közvetlen környezetünkből, a kétségek és bizonytalanságok, amiket beültettek, megmaradnak gyökeret verten a lényünkben.

Belsőleg kritizáljuk magunkat ezekkel a szigorú hangokkal, sajnálva hibáinkat és értékelve cselekedeteinket a potenciális kudarc prizmáján keresztül. Ez a ciklus támogatja az önpusztító mintát.

"Nem vagy elég jó" vagy "hiányzik belőled a szükséges tehetség" kommentárok mélyen beépülnek a pszichénkbe és alakítják gondolkodásmódunkat, amíg igazi láncokká válnak.

Még akkor is, ha kiemelkedő adottságokkal vagy képességekkel rendelkezel, ezek a mentális láncok gátolják az utat a teljes megvalósulás felé.

Lehetsz a legkreatívabb művész a társaságodban, az énekkar legizgalmasabb hangja vagy uralkodhatsz bármely sportágban a társadalmi környezetedben. Azonban, ha nem mered megmutatni ezt a világnak, adottságaid rejtve maradnak, nem kapva megérdemelt elismerést.

Olyan valóságot élünk át, amely idegen számunkra

Gyakran előfordul, hogy egyéneként eltávolodunk attól, amit valójában értékelünk, és olyan életstílusban kötünk ki, amelyet nem választottunk tudatosan.

Bár nem tudjuk kontrollálni mindazt, ami velünk történik, sokszor elszalasztjuk azokat az lehetőségeket, amelyeket valóban a kezünkben tartunk.

Engedjük, hogy mások gondolatai, döntései és ítéletei mélyen befolyásolják létezésünket, ezzel elrejtve igazi természetünket.

Az idő múlásával, ahogy egyre távolabb kerülünk esszenciális lényünktől, elveszítjük a kapcsolatot a valóban értékelendő és kívánatos dolgokkal.

Amikor megpróbáljuk újra megtalálni belsőnket, előfordulhat félelem vagy bizonytalanság. Ez azért van, mert úgy érezzük, mintha ismeretlen személlyel szemben állnánk. Az alapvető értékeinkhez és személyes meghatározó vonásainkhoz való visszatalálás megakadályozza az önpusztító magatartásokba való esésünket.

Nem ritka, hogy destruktív mintázatokat figyelünk meg magunkban és azokban, akiket szeretünk.

Néha mindenki tudatosan vagy öntudatlanul sabotálja saját erőfeszítéseit.

De jó hír, hogy ez a tendencia megfordítható.

A változás nem történik meg varázsütésre; időre és személyes elkötelezettségre van szükség ahhoz, hogy tartós legyen.

Az átmeneti motivációs hullámok nem elegendőek a valódi és fenntartható mentális változáshoz.

A felszínes változások csak rövid idő után visszavezetnek az előző szokásaidhoz.

Lényeges felismerni már az elején, hogy ez a változás fokozatos lesz. Türelemre és őszinte elszántságra lesz szükséged ahhoz, hogy jelentős fejlődést érj el.

Az átalakulás felé való első lépés megtételéhez megfelelő hozzáállást kell kialakítanod az ügyben.

Folyamatosan emlékeztesd az elmédet arra, hogy az önmagad sabotálására való hajlam normális, de megoldható.

Vizsgáld meg, melyik cselekedet vagy viselkedésed járul hozzá a saját sabotálásodhoz. Kutassd meg, mi motiválja ezeket a negatív reakciókat részedről.

Az a félelem a kudarctól? Az a rettegés, hogy tévedsz vagy szembe kell nézned mások ítéletével? Vagy talán az a pánik, hogy megsérülsz? Azonosítsd, mi vezet ahhoz, hogy korlátozó viselkedést vállalj.

Erősödj meg és vezesd a változást

Amint felfedezed a kihívás eredetét, létfontosságú, hogy átvegye az irányítást. Jegyezd fel a cselekedeteid mögötti indítékokat.

Fontos felismerni, hogy ezek az okok hogyan befolyásolják az életedet.

Lehet, hogy nehézségekbe ütközöl a partnered vagy családod iránti bizalommal.

Vagy lehet, hogy nehéz neked feladatokat delegálni vagy megosztani.

Létfontosságú felismerni, hogy az életed mely területein befolyásolják ezek az alapvető okok a kapcsolataidat, és hogyan érintik azokat, akik körülvesznek.

Fontold meg a konkrét stratégiákat az egyes helyzetek kezelésére.

Egy pozitív első lépés lehet az, ha aktívan meghallgatod a partnered vagy a családtagjaid.

Amikor érted, hogy ők nyitottak veled szemben, több elkötelezettséget érzel majd annak megtartása iránt, és elkezded elhelyezni a bizalmat bennük is.

Nem ritka, hogy az evéshez, drogokhoz, alkoholhoz vagy dohányzáshoz folyamodunk, mint a figyelemelterelés vagy megkönnyebbülés formájára.

De mi az, amit valójában megpróbálnak megnyugtatni? Melyik helyzet igényel érzéstelenítést a túléléshez? Mitől menekülnek? Mit rejtegetnek? Vagy talán, mitől félnek?
Túlzott evés látszólag menedék a stressz elől, de nem oldja meg a konfliktusokat, és nem gyógyítja a lelki sebeket.

Csak átmenetileg zsibbasztja a fájdalmat, elfeledtetve velünk a valódi kihívásokkal való szembenézést.

Sokkal konstruktívabb lenne közvetlenül szembenézni problémáinkkal, megoldani azokat, majd megünnepelni valami egyszerűvel, mint egy fagylalttal. Így élvezhetjük az ételt egészségesen, anélkül, hogy menekülési útvállként használnánk.

Ahhoz, hogy valóban előre lépjünk és gyógyuljunk, létfontosságú megértenünk az érzelmeinket, felismernünk belső sebeinket, értékelni a szenvedéseinket, és keresni a módját annak, hogy tovább lépjünk előre, anélkül, hogy önostorozó magatartásokba esnénk, mert még nem gyógyultak be teljesen a lelki sebeink.

Megvizsgálva a félelem gyökerét

Növekedj fel egy konfliktusokkal teli környezetben vagy gyakran tapasztald meg szeretteid közötti vitákat, az komoly nehézségekhez vezethet a mély érzelmi kötelékek kialakításakor. Nem ritka, hogy ezek az emberek kevésbé kielégítő kapcsolatról ugrálnak a másikra, a biztonság érzése után vágyva, amit annyira sóvárognak.

Azonban kulcsfontosságú felismerni ennek a félelemnek az eredetét és foglalkozni az ezzel kapcsolatos érzelmeinkkel, emlékezve arra, hogy minden kapcsolat más és nem mindegyik fog ugyanúgy végződni.

Ez a lépés megtenése létfontosságú ahhoz, hogy megtörjük az önromboló ciklusokat a szerelmi területen.

Az élet tele van bizonytalanságokkal és folyamatosan szembe kell néznünk olyan kihívásokkal, amelyeket le kell győznünk.

Mind a nagyobb, mind a kisebb nehézségek váratlanul érkeznek az életünkbe, személyesen átélve őket.

Ráadásul az ellenállások és katasztrófák váratlanul felbukkanhatnak az utunkon.

Ebben az univerzumban, ahol a bánat úgy tűnik, állandó, az utolsó dolog, amit tennünk kellene, hogy önként még több szenvedést adjunk az életünkbe.

Inkább válasszuk az optimista és bizakodó szellem fenntartását, gyakoroljuk az együttérzést önmagunk és mások iránt. Nézzük a világot szeretettel teljes szemmel és bánjunk magunkkal úgy, mintha a saját legjobb barátaink lennénk.

Így még a nehéz pillanatokban is képes leszel ellenállónak maradni és megfelelően értékelni magad anélkül, hogy elnyomva éreznéd magad az adott körülmények által.

Miért ne kezdenél most az lenni a legjobb szövetségesed?