Ha igazán boldog akarsz lenni, először is meg kell barátkoznod a szomorúsággal.

 Gyermekkoromban a szüleim arra tanítottak, hogy az életet hullámvölgyek sorozatának tekintsem.

 Mindig azt mondták nekem, hogy az életben semmi sem marad ugyanolyan, és hogy a boldogság nem tarthat örökké.

Néha ki kell élveznünk a szomorúságot, hogy igazán élvezhessük a boldogságot.

 Ahhoz, hogy értékelni tudjuk az élet örömeit, a legsötétebb mélységekben kell járnunk.

 Amikor a szeretteimmel vezetem az autómat, és közben néhány dalt hallgatok, rájövök, hogy milyen nagyszerű a boldogságom.

 Ha rossz napom van, emlékeznem kell ezekre a pillanatokra az életemben, hogy tovább tudjak menni.

A rossz napok dühössé, frusztrálttá, szomorúvá és zavarodottá tesznek minket. De éppen a szomorúság tetején tudjuk még jobban értékelni a boldogságot.

 Ha mindig boldogok lennénk, nem lennénk motiváltak arra, hogy jelentős változásokat érjünk el az életünkben.

 Talán nem találnánk meg a párunkat, a szenvedélyünket vagy egy rejtett képességünket.

 Talán nem énekelnénk egy meleg, napsütéses napon a lelki társunkkal egy pajzán dalt a kilencvenes évekből.

 Azt mondom, üdvözöljük a szomorúság e pillanatában, nevezzük őt "Janice"-nek.

 Nyisd ki az ajtót, és engedd be, kínáld meg egy csésze teával, amíg megpróbálod megérteni, miért érzel így.

Ha ez csak egy rossz nap, ne feledd, hogy ez csak átmeneti, és hamarosan elmúlik.

 De ha ez egy visszatérő érzés, amivel foglalkozni kell, gondolkodj el a szükséges lépéseken, hogy változtass az életeden, vagy egyszerűen fogadd el, és hagyd elmúlni a szomorúság hullámát.

 Ha egyszer megtanultad kezelni a szomorúságot, és megbarátkoztál vele, nem fogsz annyira félni, hogy szembenézz az érzéssel. Ahelyett, hogy arra várnál, hogy valami rendkívüli dolog történjen, ami boldoggá tesz, rá fogsz jönni, hogy a boldogságot napról napra építheted fel olyan apróságokkal, mint például egy csésze kávé élvezete reggelente, vagy egy beszélgetés Janice-szel a limitált kiadású virágos vacsorájáról.

 Még ha egyes napokon úgy is érzed, hogy hullámvasúton vagy, fel-le jársz, ne feledd, hogy mindig fel tudsz állni újra.

 És néha fontos, hogy értékeld a kilátást a csúcsról, és azt, hogy milyen gyönyörű.

Mindazzal, amit megtanultál, hogyan fogsz szembenézni az élet következő kihívásaival - ellenállsz vagy elfogadod az ismeretlent, még ha az egy kicsit ijesztő is?