2020 elején sokan reménnyel néztek a naptárra. Voltak terveink, céljaink, megálmodott utazásaink, munkahelyi projektjeink és személyes ígéreteink. Talán neked is volt egy listád a teljesítendő célokról. Mégis senki sem gondolta volna, hogy az új koronavírus, a COVID-19 által okozott pandémia ilyen mélyen megállítja az egész világot.

A járvány Kínában kezdődött, de a vírus hamarosan különböző országokban is elterjedt. Rövid időn belül az, ami távolinak tűnt, belépett az otthonainkba, a beszélgetéseinkbe és a mindennapi rutinjainkba.

Ebben a pillanatban szinte mindannyian félelmet, aggodalmat, szorongást és bizonytalanságot éltünk át.

Minden nap új számok jelentek meg. Több fertőzés. Több kórházba került ember. Több család, amely veszteségeken ment keresztül. Az utcák, amelyek korábban nyüzsögtek, üresnek tűntek. Egyes városok mintha megálltak volna az időben.

Az emberek, akik hozzászoktak a tervezéshez és az irányításhoz, hirtelen valami sokkal nagyobbal találták szembe magukat, mint ők maguk. Megjelent a pánik. És megjelent a gazdasági bizonytalanság, a magány, az elzártság és az érzelmi kimerültség is.

Néhányan félelemből reagáltak, és nagy mennyiségben vásároltak termékeket. Mások nem tudták, megkapják-e a következő fizetésüket, be tudják-e fizetni a számláikat, vagy lesz-e elég élelmiszer a családjuknak. Válság idején az egyenlőtlenségek még láthatóbbá válnak, és a szívünk egy kicsit jobban összeszorul.

Sok nehéz helyzetnek voltam már szemtanúja, de először a felnőttéletemben éreztem valódi félelmet a jövő miatt. Nem apró félelem volt. Inkább az az érzés, amikor előre nézel, és nem látod tisztán az utat.

Senki sem volt felkészülve egy ilyen válságra. Engedély nélkül érkezett, figyelmeztetés nélkül, és olyan intenzitással, amely zavart, gyászt és káoszt szült.

De még a félelem és a bizonytalanság időszakában is van egy fontos döntés, amelyet meghozhatunk: hogyan reagálunk a viszontagságokra.

Egy válság kihozhatja az emberi természet legjavát és legrosszabbját is. Felébresztheti az önzést, az ingerlékenységet és a kétségbeesést. De felébresztheti a szolidaritást, a kreativitást, a hálát és azt a belső erőt is, amelyről nem tudtuk, hogy bennünk van.

A kérdés mély: hagyod, hogy legyőzzön a félelem, vagy megpróbálsz lehetőséget találni a helyzeten belül?

Nem arról van szó, hogy tagadjuk a fájdalmat. Arról sem, hogy optimistának tegyük magunkat, amikor kimerültek vagyunk. Arról van szó, hogy felismerjük, mi történik, és ennek ellenére megkérdezzük magunktól: melyik része a válaszomnak függ még mindig tőlem? 🌿

Ha szorongást vagy lelki nyugtalanságot érzel, az is segíthet, ha elolvasod ezt: hogyan győzd le a szorongást gyakorlati tanácsokkal. Nem csodareceptként, hanem kapaszkodóként, hogy újra jobban tudj lélegezni.

Hogyan reagálj egy válságra anélkül, hogy hagynád, hogy a félelem uraljon

Nagyon nehéz pozitív hozzáállást megőrizni, amikor úgy tűnik, a világ katasztrófa felé tart. Ezért nem kérném tőled, hogy boldog légy a fájdalom közepette. Ez igazságtalan és embertelen lenne.

Amit igenis megtehetsz, az az, hogy ránézel a teljes képre. Megkérdezed magadtól, milyen tanulságot hagyhat benned ez az időszak. Melyik kapcsolatodat kell óvnod. Melyik szokást nem akarod tovább fenntartani. Életed melyik része működött eddig automatikus pilótán.

Néha a válság minden külső dolgot lelassít, hogy belsőleg is rákényszerítsen minket a nézésre. És ez kényelmetlen. Mert amikor elcsendesedik a külső zaj, olyan kérdések jelennek meg, amelyeket korábban elkerültünk.

Valami értékeset tehetsz egy válság idején, még ha az kicsi is.

Lehet, hogy nem írsz majd nagy művet, és nem változtatod meg az egész világot. De rendbe teheted a prioritásaidat. Bocsánatot kérhetsz. Újrakezdhetsz egy projektet. Gondoskodhatsz az egészségedről. Tanulhatsz valami újat. Felülvizsgálhatod, hogyan szeretsz. Vagy egyszerűen csak türelemmel megtarthatod magad, amíg elvonul a vihar.

Ez is fejlődés.

Történelmi példák a kreativitásra és a rezilienciára nehéz időkben

A történelem megmutatja, hogy sok ember használta a nehéz időszakokat arra, hogy más módon alkosson, gondolkodjon vagy szolgáljon.

A 17. században Londonot sújtó pestisjárványok idején a színházakat biztonsági okokból bezárták. William Shakespeare átvészelte ezt az elkülönítettséget, és ebben az intenzív bizonytalansággal teli időszakban írta néhány legemlékezetesebb művét, például a Lear király-t, a Macbeth-et és az Antonius és Kleopátra-t.

1665-ben egy nagy bubópestis-járvány sújtotta az Egyesült Királyságot. A Cambridge-i Egyetem óráit felfüggesztették, és a fiatal Isaac Newtonnak haza kellett térnie. Ez a visszavonultság vezette olyan alapvető elképzelések kidolgozásához, amelyek a kalkulussal, a gravitációval és a fénnyel kapcsolatosak.

1918-ban az influenza világjárványa a világ számos pontjára eljutott. Walt Disney, aki akkor még nagyon fiatal volt, csatlakozott a Vöröskereszthez azzal a vággyal, hogy segítsen. Később, miután személyes és szakmai nehézségeken is átesett, olyan szereplőket teremtett meg, amelyek az animáció történetét formálták, köztük Mickey egeret.

Ezek a példák nem azt jelentik, hogy egy válság „jó”. Egy válság fáj. Egy pandémia valós veszteségeket hagy maga után. De fontosra emlékeztetnek bennünket: még sötét időkben is képes az ember alkotni, tanulni, segíteni és újjáépíteni önmagát.

Mit tudsz kontrollálni, amikor minden bizonytalannak tűnik

Ez nem volt az első pandémia a történelemben, és valószínűleg nem is az utolsó globális válság, amelyet emberiségként átélünk. Nem kell azonban megvárnunk egy újabb szélsőséges helyzetet ahhoz, hogy megtanuljuk ezt a leckét.

Nem tudunk kontrollálni egy vírust, egy kormány döntéseit vagy a körülöttünk lévő összes ember cselekedeteit. De a gondolatainkon, döntéseinken és napi cselekedeteinken igenis dolgozhatunk.

Ebben rejlik a hatalmad mozgástere. Nem abszolút, de létezik.

Tájékozódhatsz anélkül, hogy egész nap a hírekbe fulladnál. Dönthetsz úgy, hogy gondoskodsz a testedről, akár csak egy rövid sétával vagy egy táplálóbb étellel. Felhívhatsz valakit, aki egyedül van. Választhatsz úgy, hogy nem a haragból reagálsz. Kérhetsz segítséget, ha úgy érzed, már nem bírod tovább.

Ha azt veszed észre, hogy az elméd túlságosan felpörgött, ez a cikk az egyszerű változtatásokról, amelyekkel újraindíthatod az idegrendszeredet konkrét ötleteket adhat arra, hogyan csökkents egy kicsit az érzelmi intenzitáson.

Ahogyan egy nehéz időszakban cselekszel, örökre megváltoztathatja azt, ahogyan az életre tekintesz.

Talán korábban természetesnek vetted az ölelést, a családi összejövetelt, a félelem nélküli sétálás szabadságát, egy szemtől szembeni beszélgetést vagy azt, hogy leülhetsz egy kávézóba. Egy válság után ezek az egyszerű dolgok újra értéket kapnak.

Használd a válságot arra, hogy felülvizsgáld az életedet, a kapcsolataidat és a prioritásaidat

Egy válság kényszerű szünetté is válhat. És bár nem mindig kényelmes, lehetőséget nyithat arra, hogy átnézd azokat a dolgokat, amelyeket eddig halogattál.

Megkérdezheted magadtól:

  • Mit tartok fenn csak megszokásból?
  • Melyik kapcsolatot kell őszintén helyrehoznom?
  • Melyik kapcsolat árt nekem, és melyiket nem akarom többé mentegetni?
  • Életem melyik része kíván több nyugalmat?
  • Melyik álmot hagytam elfelejtve időhiány vagy félelem miatt?

Talán ez jó pillanat arra, hogy helyrehozz egy megtört kapcsolatot. Vagy hogy felismerd: egy mérgező kapcsolatnak már nincs helye az életedben. Arra is lehetőséget adhat, hogy nagyobb együttérzéssel nézz a belső világodra.

Nem kell mindent egyszerre megoldanod. Néha az első lépés az, hogy leírod, amit érzel. A félelem, a harag vagy a szomorúság szavakba öntése segít rendezni az elmét. Ha szeretnéd kipróbálni, mélyebben elolvashatod, hogyan segít az érzelmi naplóírás a belső fejlődésben.

Fókuszálj a jelenre, és gondold át, mit tehetsz ma azért, hogy egy kicsit jobb holnapot építs.

Nincs szükséged látványos átalakulásra. Őszinte cselekedetre van szükséged. Egy telefonhívásra. Egy bocsánatkérésre. Egy határ meghúzására. Egy sétára. Egy nyugodt alvásra. Egy kis tervre.

Amikor nem tudod, mit kezdj az egész jövőddel, térj vissza a mai naphoz. Kérdezd meg magadtól: mit tudok tenni a következő órákban?

Érzelmi tanulságok, amelyeket egy mély válság hagy maga után

Egy napon visszatekintesz majd, és emlékezni fogsz arra, amit a pandémia tanított neked. Talán nem örömmel teszed majd, mert valódi fájdalom is volt benne. De lehet, hogy fel fogod ismerni: ez az időszak megmutatott neked valamit, amit addig nem láttál.

Emlékeztetett rá, hogy az élet egyik pillanatról a másikra megváltozhat. Hogy a tervek fontosak, de nincsenek kőbe vésve. Hogy az egészség, a kapcsolatok és a belső béke többet érnek, mint amennyit általában beismerünk.

Arra is megtanított, hogy értékeljük a hétköznapi dolgokat. A megosztott asztalt. A váratlan látogatást. A hosszú ölelést. A képernyő nélküli nevetést. A mozgás szabadságát. Azok jelenlétét, akiket szeretsz.

Ha épp olyan szakaszban vagy, amikor úgy érzed, új irányba kell terelned az életedet, talán jól jön, ha elolvasod a változás elfogadásáról és arról, miért soha nem késő szóló részt. Néha az élet nem azt kéri, hogy a nulláról kezdj, hanem azt, hogy tudatosabb helyről indulj el.

Minden felhőnek lehet egy reménysugara. Nem mindig látjuk az elején. Néha csak később jelenik meg, amikor a félelem alábbhagy, és nagyobb távlatból tudunk nézni.

Ez lehet a te lehetőséged arra, hogy tudatosabban vezesd a saját életedet, ne pedig a pánikban ragadj.

Nem kell az egész világot megváltoztatnod. Kezdheted a közeli világoddal. Az otthonoddal. A szokásaiddal. A kapcsolataiddal. Azzal, ahogyan magaddal beszélsz. Azzal, ahogyan gondoskodsz arról, amit szeretsz.

És ha néha úgy érzed, hogy elpazarolod a megélt dolgokat, emlékezz rá, hogy még a legnehezebb tapasztalatokból is tanulás lehet. További gondolatokhoz olvasd el, hogyan hozhatod ki a legtöbbet életed minden tapasztalatából.

Mit fogsz kezdeni ezzel az idővel, amelyet az élet most eléd tesz?

A válasznak nem kell tökéletesnek lennie. Csak a tiédnek kell lennie.