Imagined ezt: egy férfi, éjjel, úgy dönt, hogy abbahagyja a harcot az álmatlansággal, és sétál egyet a tengerparton. Miért ne? A tenger mindig terapeutikus hatású.
Leveszi a cipőjét, és elkezd sétálni a nedves homokon, hagyva, hogy a hullámok elvigyék a gondolatait. Séta közben talál egy táskát tele kis kövekkel, és anélkül, hogy sokat gondolkodna rajta, elkezdi őket a tengerbe dobálni. Vigyázat, spoiler! Nem egyszerű kövekről volt szó, hanem gyémántokról. Ups!
És itt a trükk az életben, igaz? Nem mindig ismerjük fel, amit a kezünkben tartunk, amíg már túl késő. Az élet nem egy puzzle, amit egy tökéletes dobozba lehet rendezni. Mindenhol kiárad! Ez vezet minket a milliós kérdéshez: mit fogunk tenni azzal, amit meg kellett élnünk?
A megbánás: egy univerzális érzés
gyakran, az út végén rájövünk, hogy túl sok időt töltöttünk azzal, hogy aggódunk amiatt, mit várnak tőlünk mások. Panaszkodunk a túlzott munkavégzés miatt, hogy nem fejezzük ki, amit érzünk, hogy elhanyagoljuk a barátainkat és hogy nem keressük a boldogságot.
Micsoda tragédia! De mielőtt elkezdenénk sírni, mintha nem lenne holnap, gondolkodjunk el. Az élet nem működik az elvárásaink szerint. Ha elfogadjuk, nagyszerű. Ha nem, akkor is... az még mindig az élet.
Érdekes, ahogy öregszünk, egyfajta érzelmi nagyítóval nézünk vissza. Elmélkedünk a kihagyott lehetőségeken és az el nem fogadott utakon. De nem lenne jobb inkább a táskánkban még meglévő gyémántokra összpontosítani?
Mit tegyünk azzal, ami velünk történik?
A tengerparti éjszakai barátunk története egy ragyogó metafora. Emlékeztet arra, hogy bár a tengeren gyöngyöket dobtunk, még mindig van néhány a kezünkben. Csillogtassuk meg őket! Az élet nem ad nekünk használati útmutatót, de lehetőséget ad arra, hogy eldöntsük, mit kezdünk azzal, amink van.
Tehát, amikor egy kereszteződésben találod magad, ne feledd, hogy választhatsz, hogy azt az életet éled, amit szeretnél, nem azt, amit mások elvárnak. Néha már az is elég, ha tudatában vagyunk a lehetőségeinknek ahhoz, hogy megváltoztassuk az irányt.
A te döntésed: áldozat vagy főszereplő?
A nagy kérdés az: te leszel az életed főszereplője, vagy csak egy néző? Mert legyünk reálisak, a panaszkodás és sajnálkozás nem rak vissza gyémántokat a táskádban. De mi lenne, ha úgy döntenél, hogy azokat, amik még megvannak, valami hihetetlen felépítésére használod? Az élet egy folyamatos döntéshozatal játéka, és minden nap egy új üres lap.
Szóval, kedves olvasó, itt hagylak ezzel a gondolattal: mit fogsz tenni a gyémántokkal, amik a táskádban vannak? Továbbra is sajnálkozol azokon, amiket elveszítettél, vagy elkezdesz írni egy olyan történetet, ami megérdemli, hogy elmeséljék? A döntés, mint mindig, a te kezedben van.