Kritika a Joker 2, egy merész, de unalmas film

Hogyan lehet egy olyan film, amely kulturális jelenség volt, olyan bemutatóvá válni, amit mondhatni kamikaze? Itt nincs hős, nincs nevetés, és még csak értelme sincs. Joaquin Phoenix és Lady Gaga az ürességbe ugrik, de tényleg van valami, ami megmentheti őket?

A 'Joker'-ben Todd Phillips sikerült elmerülnünk Arthur Fleck, egy bohóc, akinek álma volt, hogy komikus legyen egy olyan társadalomban, amely figyelmen kívül hagyta őt.

A film egy feszültséggel teli társadalmi kontextusban rezonált. A valóság annyira összefonódott a fikcióval, hogy sokan közülünk azt gondoltuk: "Ez a mi saját őrületünk tükre lehet". De mi történt itt?

Ein logikát megkérdőjelező musical

De entrada, a 'Joker' univerzuma alapján készült musical koncepciója már az elején megdöbbentett. Musical? Tényleg! Mi jön ezután? Egy 'Joker: A Zenei Komédia'? Az ötlet, hogy Phoenixet egy zenei szám közben lássam, olyan, mintha egy halat képzelnék el repülni. A 'Folie à Deux' premisszája két őrület közötti kapcsolatot sugall, de amit valójában érzek, hogy a karakterek egyfajta érzelmi limbóban ragadtak.

A zenei számok próbálnak egy kis levegőt adni a börtönélet kemény valóságából, de ahelyett, hogy menekülés lenne, kínzássá válnak. Valaki más is így érezte? Vagy csak én? A kémia Phoenix és Gaga között annyira hiányzik, hogy úgy tűnik, mindketten különböző bolygókon vannak.

Egy kiszámított katasztrófa

A film egy sikertelen kísérletnek tűnik. Kritika Hollywood ellen? Kreatív szabadság kiáltása? Vagy, ami még rosszabb, valóban azt hitték, hogy ez működni fog? A zenei, jogi és szerelmi elemek nem illeszkednek egy már eleve zavaros kirakósba. Minden, ami az első részben ragyogott, itt úgy tűnik, hogy egy álmélkodó képet alkot a pretenciók tengerében.

Ha a 'Joker' egy utazás volt az őrületbe, a 'Folie à Deux' egy céltalan sétának tűnik. Az a hallucinogén légkör, ami korábban a képernyőhöz szegezett minket, végtelen karikatúrákká alakul, amelyek sikertelenül próbálják felhívni a figyelmünket.

Phoenix előadásainak ismétlődése egy végtelen visszhangnak tűnik, és őszintén szólva, fárasztó. Hányszor láthatunk még egy férfit, aki kiáltja fájdalmát?

Agónikus vég